Aminek látszik
Időkérés.
Ami valójában
Ha felteszel egy kérdést egy olasznak, és ő ezt válaszolja:
„Vediamo.” — Meglátjuk.
ne úgy képzeld el, hogy leül gondolkodni.
Valószínűleg máris megoldást keres.
Sok országban a szabályok főként azt határozzák meg, mit lehet és mit nem.
Olaszországban nagyon gyakran arra is szolgálnak, hogy kiderüljön, honnan érdemes elindulni.
Ezért mielőtt egy olasz azt mondaná, hogy „lehetetlen”, hajlamos még egy utolsó próbát tenni.
„Vediamo se riusciamo.” — Nézzük meg, sikerül-e.
„Vediamo cosa si può fare.” — Nézzük meg, mit lehet tenni.
„Vediamo se c’è un modo.” — Nézzük meg, van-e rá mód.
Ebben az egy szóban van egy apró optimista gesztus.
Az az elképzelés, hogy valahol talán létezik egy kivétel, egy kerülőút, valaki, akit fel lehet hívni, vagy egy részlet, amely mindent megváltoztat.
Ez a gondolkodásmód sok külföldit meglep.
Van, akinek rugalmasságot jelent.
Másnak bizonytalanságot.
Az igazság az, hogy az olaszok számára a végleges válasz csak azután érkezik meg, hogy minden lehetőséget végignéztek.
Természetesen ennek a hozzáállásnak ára is van.
Amikor működik, rendkívüli problémamegoldó képességet eredményez.
Amikor nem működik, fennáll a veszélye, hogy minden kivételből szabály lesz.
Vékony határ.
Az olaszok pedig mindennap ezen járnak.
Jelenet
— Holnapra kellene.
— Holnap bonyolult…
Csend.
— Però vediamo. De meglátjuk.
A telefonbeszélgetés véget ér.
Az ügyfél azt hiszi, nemet kapott.
A cég közben már hívja a beszállítókat, a fuvarozókat és a termelést.
A kulcs
Az olaszok számára a „vediamo” azt jelenti: mielőtt nemet mondok, biztos akarok lenni abban, hogy tényleg nincs mód igent mondani.
