Aminek látszik
Egy szükségmegoldás.
Ami valójában
Kevés kifejezés mesél többet az olaszokról, mint a „ci arrangiamo”.
Szinte lehetetlen pontosan lefordítani.
Nem csupán azt jelenti, hogy „majd találunk valamilyen megoldást”.
És nem is egyszerűen azt, hogy „improvizálunk”.
Valami mélyebbet jelent.
Bármi legyen is a probléma, nem fogunk mozdulatlanul várni arra, hogy magától megoldódjon.
Olaszországban az arrangiarsi szinte külön készség.
A képesség arra, hogy alkalmazkodjunk, amikor az eredeti terv nem működik.
Hiányzik egy alkatrész?
Ci arrangiamo.
Késik a futár?
Ci arrangiamo.
Esik az eső egy szabadtéri rendezvényen?
Ci arrangiamo.
Aki Olaszországban nő fel, gyerekkorától hallja ezt a kifejezést.
És szinte észrevétlenül megtanulja, hogy a tökéletesség kívánatos.
A megoldás viszont kötelező.
Ez a gondolkodásmód hozta létre az olaszok világszerte nagyra értékelt tulajdonságainak egy részét.
A kreativitást.
Az improvizációs képességet.
A problémamegoldást.
Azt a képességet, hogy korlátozott erőforrásokból is eredményt hozzanak ki.
De van egy kevésbé vonzó oldala is.
Néha az arrangiarsi azt jelenti, hogy elfogadunk egy ideiglenes megoldást, amely aztán véglegessé válik.
Vagy meggyőzzük magunkat arról, hogy ha valami „elég jól” működik, akkor nem érdemes rendesen megjavítani.
Ahogy Olaszországban oly gyakran, ugyanaz a tulajdonság lehet erény és hiba is.
Attól függ, hogyan használjuk.
Jelenet
— Manca quel componente. — Hiányzik az az alkatrész.
— E adesso? — És most?
Csend.
— Ci arrangiamo.
Két órával később a probléma meg van oldva.
Senki sem pontosan azt csinálta, amit az eljárás előírt.
A kulcs
Az olaszok számára az arrangiarsi nem azt jelenti, hogy lemondunk a tervről. Azt jelenti, hogy nem vagyunk hajlandók lemondani az eredményről.
