Aminek látszik
Egy határozószó.
Ami valójában
A kulcs az olaszok megértéséhez.
Ha felütünk egy szótárt, azt találjuk, hogy az allora egy időpontra vagy következményre utal.
Az olaszok ezzel tökéletesen egyetértenek.
Aztán a gyakorlatban valami egészen mást csinálnak vele.
Nálunk az allora szinte bármit jelenthet.
Elindíthat egy beszélgetést.
„Allora?”
Le is zárhatja.
„Allora, ci vediamo.” — Akkor találkozunk.
Döntésre ösztönözhet valakit.
„Allora, che facciamo?” — Na, mit csináljunk?
Türelmetlenséget fejezhet ki.
„Allora?”
Egy megszakítás után visszaveheti a beszélgetés fonalát.
Egyszerűen időnyerésre is szolgálhat.
Vagy akár semmit sem jelenthet.
Mégsem zavarodik össze egyetlen olasz sem.
Mert a jelentés nem magában a szóban van.
Hanem a pillanatban.
A hangszínben.
A tekintetben.
Az emberek közötti kapcsolatban.
Ezért aki olaszul tanul, hamar felfedez egy furcsa igazságot: a szavak ismerete önmagában nem elég.
Meg kell tanulni olvasni a helyzetet.
Pontosan erről szól az Allora. is.
A következő oldalak nemcsak azt magyarázzák el, hogyan beszélnek az olaszok.
Azt próbálják megmutatni, hogyan kommunikálnak.
Mert egy kávé, egy moka, egy boh, egy magari, egy figurati, egy ci arrangiamo vagy egy lo dico solo a te mögött nem pusztán kifejezések vannak.
Hanem egy módja annak, ahogyan az ember a világban létezik.
A kulcs
Olaszországban a szavak nem önmagukban élnek. Egy kapcsolatban élnek. És ha csak egyetlen szót választhatnánk, amellyel beléphetünk ebbe a világba, az az „allora” lenne.
Minden beszélgetésnek van egy pillanata, amikor elkezdődik.
Olaszországban ezt a pillanatot nagyon gyakran egyszerűen így hívják:
Allora.
