SCENDE IN CAMPO

Aminek látszik

Valaki mindjárt pályára lép egy meccsen.

Ami valójában

Olaszországban, ha valaki scende in campo, nagyon gyakran nincs sehol semmilyen pálya.

Se fű. Se labda. Se öltöző.

Van viszont valaki, aki tegnap még egészen mással foglalkozott, ma pedig úgy döntött, hogy az országnak szüksége van rá.

A kifejezés azt jelenti, hogy valaki közvetlenül belép a politikai életbe, de van benne valami teátrálisabb is: nem egyszerűen jelölteti magát.

Hanem scende in campo: pályára lép.

Mintha a politika egy rosszul kezdődött meccs volna, amelyet valaki eddig a lelátóról figyelt, majd egyszer csak felállna, és azt mondaná:

Rendben. Most én játszom.

A kifejezés természetesen már korábban is létezett. De 1994-ben Silvio Berlusconi végleg politikai nyelvvé tette, amikor politikába lépését három, azóta híressé vált szóval jelentette be:

„Ho scelto di scendere in campo.” – „Úgy döntöttem, pályára lépek.”

Azóta Olaszországban a pálya ott maradt.

Vállalkozók, bírák és ügyészek, professzorok, polgármesterek, tévés személyiségek és bárki más lelép rá, aki azt akarja közölni, hogy nem egyszerűen beadja a jelölését.

Hanem érkezik.

És mindenekelőtt mindig azért érkezik, mert a helyzet megköveteli.

Senki sem úgy lép pályára, hogy ezt mondja:

„Szeretnék biztos fizetést, egy kis nyilvánosságot, és talán elintézni néhány személyes ügyet.”

Ez nem hangzana elég államférfiúan.

Az országért lépünk pályára. Hogy változtassunk a dolgokon. Felelősségérzetből. Mert nem lehet tovább tétlenül nézni.

Hogy aztán az ország megmentése és a saját helyzet rendezése időnként furcsa módon ugyanabba az irányba halad, az egyike azoknak a szerencsés egybeeséseknek, amelyeket az olasz demokrácia inkább nem vizsgál túl alaposan.

Aztán kezdődik a választási kampány, a szövetségkötés, a közvélemény-kutatás és a talk show-k.

És hirtelen érthetővé válik, miért neveztük pályának.