Aminek látszik
Újabb vállalati anglicizmus. Az a fajta, amelytől a nyelvi purista szemöldöke megremeg.
Szeretné elmagyarázni, hogy a fittare nem létezik. Sajnos létezik. Még az Accademia della Crusca oldalán is szerepel.
Ami valójában
A fittare már annyira olasz, hogy olaszul ragozzák: io fitto, tu fitti.
Az olasz irodában a megbeszélés meeting, a vélemény feedback, az értékelés assessment, az elmélyülés deep dive, a nyereség pedig ROI.
A guadagno barkácsboltnak hangzik. A ROI MBA-nak.
A jelenet
Tárgyaló. Tizennyolc dia. Három grafikon. Senki sem tudja, miért.
A manager assessmentet, deep dive-ot és ROI-checket kér. Az új kolléga: „Tehát megnézzük, mit akar az ügyfél, jó-e neki a termék, és mennyit keresünk?”
Csend. „Igen. De kell egy kicsit nemzetközibb approach.”
Értelmezési kulcs
Néha valaki riadót fúj: VESZÉLYBEN AZ OLASZ NYELV. Nyugalom. A nyelvek mindig kölcsönöztek, torzítottak és befogadtak szavakat.
A gond ott kezdődik, amikor az idegen szó nem újat mond, hanem a régit teszi újnak látszóvá.
Nem nyelvi tisztaságról van szó, hanem presztízsről. Olaszország évtizedekig amerikai autókat, filmeket, zenét, technológiát és üzleti modelleket importált. Aztán elkezdte importálni a már meglévő dolgok elnevezését is.
12:27-kor valaki benyit: „Pizza?” Amerika véget ér. 14:00-ig, amikor callunk van.
Talán nem az olasz szavak hiányoznak. Néha csak egy kicsit szégyelljük használni őket.
