Aminek látszik
Pontosítás. Őszinte különbségtétel aközött, aminek történnie kellene, és ami különféle körülmények miatt talán mégsem történik meg.
„Elméletileg a vonat 8:32-kor indul.” Idő, vágány, indulás.
Ami valójában
Felmentés. Az „in teoria” az a pont, ahol a bizonyosság már nem a beszélő felelőssége, hanem a te problémád.
Elméletileg kilenckor nyit. Elméletileg foglalni kell. Elméletileg itt nem lehet parkolni. Elméletileg sorba kell állni. Elméletileg a számla hó végéig megérkezik. Elméletileg csak egy aláírás hiányzik. Elméletileg tilos. Elméletileg működik.
Aztán jön a gyakorlat. Olaszországban a gyakorlat széles alkotmányos autonómiát élvez.
Az „in teoria” nem tagadja a szabályt. Elismeri, kezet fog vele, igazat ad neki, majd udvariasan kikíséri a szobából.
A jelenet
A reptéri biztonsági ellenőrzésnél állsz. A sor hosszú, mozdulatlan és ingerült. Oldalról érkezel, az alkalmazott meglát, int és átenged.
Valaki a kordonra mutat: „Neki nem kellene sorba állnia?” Az alkalmazott a sorra néz, majd rád. „Elméletileg.”
Ha van „elméletileg”, valahol szükségképpen van egy „de” is. Olaszország pedig ebben a „de”-ben él.
Értelmezési kulcs
Az „in teoria” két összeegyeztethetetlen valóságot tart életben egyszerre: a szabály létezik. A szabály nem érvényes.
Senki nem hazudott, semmit nem töröltek el, senki nem vállalt felelősséget. Csak elválasztottuk az elméletet a gyakorlattól.
Máshol egy szabályzat szabályzat. Olaszországban lehet egy beszélgetés első vázlata.
Nem feltétlenül törvénytelenség: késések, kivételek, szokások, szívességek, értelmezések, kapcsolatok, soha nem frissített eljárások és az ember, aki 32 éve ott dolgozik és tudja, hogy „mindig így csináltuk”.
Ez a kenőanyag, amely mozgásban tartja a gépet. Az olasz nem azt mondja: „A szabály nem érvényes.” Azt mondja: „In teoria.” És várja a hasznos részt.
