C****!

Aminek látszik

Egy káromkodás.

Ami valójában

Ha tankönyvből tanulunk olaszul, azt mondják majd, hogy a cazzo vulgáris szó.

Ez igaz.

De nagyon nem teljes igazság.

Mert a hétköznapi életben az olaszok sokkal gyakrabban használják érzelmi írásjelként, mint sértésként.

Kifejezhet dühöt.

Megdöbbenést.

Fájdalmat.

Csodálatot.

Frusztrációt.

Lelkesedést.

Sőt, akár szeretetet is.

„Che cazzo fai?”

„Ma che cazzo dici?”

„Che cazzo di macchina!”

„Cazzo, hai ragione.”

„Eh, cazzo...”

A szó jelentése teljesen megváltozik.

Az érzelem viszont mindig kristálytiszta marad.

Egy külföldi számára ez szinte érthetetlen.

Hogyan lehetséges, hogy ugyanaz a szó ennyi mindent jelent?

Egy olasz számára a válasz egyszerű.

A jelentés nem a szóban van.

A hanglejtésben van.

A tekintetben van.

Abban a kapcsolatban van, amely a beszélőket összeköti.

Az olaszok az egész testükkel beszélnek.

A kezükkel.

Az arcukkal.

A hangjukkal.

Ezért egyetlen szó több tucat különböző jelentést vehet fel anélkül, hogy félreértést okozna.

A szótár mond valamit.

A kapcsolat elmond minden mást.

Természetesen vannak helyzetek, amelyekben a cazzo továbbra is sértő.

Egy hivatalos értekezleten.

Intézményi kommunikációban.

Egy állásinterjún.

De barátok, kollégák vagy egymással bizalmas viszonyban lévő emberek között a szó eredeti funkciójának nagy részét elveszíti.

Erősítővé válik.

Nem egy fogalom megmagyarázására szolgál.

Hanem arra, hogy éreztessük, mennyire fontos vagy intenzív az, amiről beszélünk.

Talán ez lepi meg leginkább azt, aki Olaszországba érkezik.

Rájön, hogy az olaszok nem mindig több szóval fejeznek ki egy erős érzelmet.

Néha egyetlenegy is elég.