Aminek látszik
Egy szeretettel kimondott mondat.
Ami valójában
Az olasz jóléti rendszer egy darabja.
Az Olaszországba látogató külföldiek hamar észrevesznek valamit.
A nagyszülők mindenütt ott vannak.
Az iskola kijáratánál.
A parkokban.
Sorban állva a gyerekorvosnál.
A szupermarketben, unokával kézen fogva.
Az első magyarázat szinte mindig ugyanaz:
„Milyen szép. Az olaszok nagyon családcentrikusak.”
Igaz.
De ez csak a történet fele.
Olaszország a világ egyik leghosszabb várható élettartamú országa. Ez azt jelenti, hogy sok gyereknek megadatik, hogy jelen lévő nagyszülőkkel nőjön fel. De az olasz sajátosság nem csupán az, hogy a nagyszülők sokáig élnek.
Hanem az, hogy tovább dolgoznak.
Fizetést nem kapnak.
Telefonhívásokat annál inkább.
„Anya, el tudod hozni Matteót az óvodából?”
„Apa, meg tudod várni a gázszerelőt?”
„Vigyáztok a gyerekekre egy-két órát?”
„Beugranál a gyógyszertárba?”
Rengeteg olasz családban azért tud mindkét szülő teljes állásban dolgozni, mert a város másik végén két nyugdíjas már átszervezte a saját napját.
Elviszik és hazahozzák az unokákat az iskolából.
Ebédet készítenek.
Vigyáznak rájuk, amikor betegek.
Velük vannak a nyári szünetben.
Lehetővé teszik, hogy a szülők túlórázzanak.
Ez nem alkalmi segítség.
Ez egy szervezet.
Ezért Olaszországban a nagyszülők nem egyszerűen a család idős tagjai.
Ők a család egyik láthatatlan infrastruktúrája.
Sokan ezt a jelenlétet kizárólag kulturális jelenségnek tekintik.
Valójában gazdasági kérdés is.
Nem mindig elegendő bölcsődei és óvodai férőhely.
Drága szolgáltatások.
Hosszú munkaidő.
A család alkalmazkodik.
És szinte mindig az első szám, amit felhívnak, nem a bébiszitteré.
Hanem a nagymamáé.
Vagy a nagypapáé.
Természetesen mindennek ára van.
Sok olasz nagyszülő rájön, hogy a nyugdíj nem a szabadidő kezdetét jelenti, hanem egy új munkáét. Csak éppen senki sem nevezi annak.
Jelenet
— Ciao mamma, scusa... faccio tardi. — Szia, anya, bocsi... későn végzek.
— Dimmi. — Mondd.
— Riesci a prendere Luca all’asilo? — El tudod hozni Lucát az óvodából?
— Certo. — Persze.
— E magari tenerlo fino alle sette? — És esetleg nálad maradhatna hétig?
— Va bene. Gli preparo anche qualcosa da mangiare. — Rendben. Készítek neki valamit enni is.
Kedd van.
A kulcs
Olaszországban a nagyszülők nem csupán a család emlékezete. Részei annak a rendszernek, amelynek köszönhetően a család egyáltalán működni tud. És talán nem is az a kérdés, miért vannak ennyire jelen, hanem az, hogyan működne az ország, ha holnaptól úgy döntenének, hogy tényleg nyugdíjba mennek.
