Aminek látszik
Egy részlet az ablakokon.
Ami valójában
Sok külföldi számára egyszerűen csak ablaktáblák. Az olaszoknak viszont a persiane, vagyis a külső zsalugáterek, az otthoni élet egyik alapvető eszközei.
Szinte soha nincsenek teljesen nyitva vagy teljesen zárva. Résnyire engedik őket, hogy kint tartsák a napot, beengedjenek egy kis levegőt, megőrizzék a magánszférát, vagy egyszerűen azért, mert „így jobb”.
Nyáron, a legforróbb órákban a persiane leengedése szinte automatikus mozdulat. A lakás elsötétül, a hőmérséklet néhány fokkal csökken, és a délután mintha lelassulna.
A persiane sokszor jobban kijelöli a nap ritmusát, mint az óra. Reggel kinyitják, amikor tűz a nap, visszazárják, este pedig újra kitárják.
Diszkrét határvonalat húznak bent és kint, a magánélet és az utca között.
Jelenet
— Miért zártál be mindent?
— Odatűz a nap.
—
— De így sötét van.
— Hat után megint kinyitjuk.
Megváltozik a lakás fénye.
Megváltozik a nap ritmusa.
A megfejtés kulcsa
Az olaszok számára a persiane nem arra való, hogy bezárják a házat. Arra való, hogy irányítsák a napfényt.
